többek között részt vettek: Windischgraetz Natália hercegnő, gróf Bethlen Istvánné

Batthyány Gyula: Előkelő hölgy képmása háttérben az esti Budapesttel, 1930-as évek, olaj/vászon, 130×160 cm

"Batthyány Gyula gróf Hunyadi János úti műtermében estélyt adott, amelyen többek között résztvettek: Windischgraetz Natália hercegnő, gróf Bethlen Istvánné, gróf Sigray Antal, gróf Andrássy Manóék, gróf Zichy Istvánék, Apponyi Juli grófnő, gróf Csáky Imréék, herceg Hohenlohe Ferencék, báró Bornemissza Daisy, gróf Hadik Mihályné, gróf Esterházy Benedek, ifj. őrgróf Pallavicini György, Bulla Elma, ..." A Hétfő Reggel című napilap 1939. május 8-i beszámolójának szerzője nem győzte a felsorolást: cikkének végén három pont jelzi, hogy az előkelő vendégsereg illusztris tagjainak névsora még hosszan folytatható. Nem kétséges, hogy a két világháború között Batthyány Gyula volt a magyar arisztokrácia legkedveltebb festője. Főnemesi származása, előkelő megjelenése, s nem utolsósorban tetszetős, rendkívül dekoratív festői stílusa avatta az elit elsőszámú kedvencévé. Kiállított műveinek jegyzékén végigtekintve azt látjuk, hogy ez a népszerűség portrémegrendelésekben is testet öltött: Odescalchi hercegnőtől Andrássy Katalinig, Esterházy Pálnétól Pongrácz Jenőnéig hosszan folytatható azoknak a sora, akik arcképet kértek tőle. De nem csupán arisztokraták, hanem a szellem, a művészet nagyságai is előszeretettel ültek modellt Batthyány Gyula műtermében. Portrét készített többek között Tiarich Zdenkáról, a legendás szépségű zongoraművésznőről, vagy a század első évtizedeinek egyik legjelentősebb irodalmi szalonját szervező Tormay Cecilről.

Batthyány Gyula egyik legreprezentatívabb, mindeddig ismeretlen képe magán viseli alkotója sajátos stílusának minden jellegzetes vonását. A manierisztikus foramvilágot a szecesszió vonalkultuszával ötvöző, végletesen kifinomult festészet egyszerre idézi El Greco zaklatott, expresszív formatorzításait és Bakst, vagy akár Beardsley dekadens érzékiségét. Batthyány tökéletesen ért ahhoz, hogy portréjának modelljében ne csak az individuum egyediségét, de a típus, a karakter általános vonásait is megragadja. Így válik képének főhőse a húszas, harmincas évek mondén - mulatóiról, éjszakai életéről méltán nevezetes - Budapestjének szinte szimbolikus alakjává: elegáns, kacér, egyszerre ábrándozó és kihívó. A város, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt a lába előtt hever. Mögötte Budapest szinte valamennyi nevezetes épülete felvonul: az alkony sejtelmes fényéből bontakozik ki a Lánchíd, a Bazilika, a Mátyás templom, a Parlament és a királyi vár kupolája. A festő Hunyadi János úti műtermének teraszán látható hölgy - gyönyörű ruhájával, finom ékszereivel - Budapest megszemélyesítőjeként jelenik meg előttünk.

Molnos Péter

Batthyányi Gyuláról még: Artportál